2017. augusztus 29., kedd

Sajnálom avagy ,,Laura K'' magyarázkodik




Hú. Ötletem sincs mit fognak reagálni az emberek. Lényeg a lényeg, állom az negatív kritikát mindennel kapcsolatban, mert úgy éreztem tisztáznom kell a dolgokat. 

Sokat gondolok a mai napig erre blogra, hiszen sokáig az életem része volt, és nagyon, tényleg nagyon szerettem csinálni. Az egyik legjobb hobbi volt az életemben, és ennek az apró dolognak köszönhetően kicsit tudással vagyok. Mellesleg, néha még mindig bevetem ezt a "tehetségem", habár igaz hogy már annyira nem megy jól, de örülök hogy azért még tudok valamit. Talán emiatt a dolog miatt vagyok oda a betűtípusokért, a szép designért, és a szép könyvborítókért. 

Drága volt bloggertársam, Norine 

Először tőled szeretnék elnézést kérni mindenért. Hogy megszakítottam veled a kapcsolatot, hogy már nem vagyunk olyan jóban. (És hogy a tudtod nélkül írok bejegyzést...) Igazából, hogy őszinte legyek nagyon szerettem a veled való munkát. Hálás vagyok hogy te lehettél a társam ebben a blogban, és köszönöm hogy egy jó emlékkel gazdagítottál. Szóval, egyben köszönök és sajnálok is mindent. 

Mindenki, akinek hazudtam


A mai napig nem értem, hogy miért nem voltam képes őszinte lenni az emberekkel. Azóta változtam, és azzal is tisztában vagyok hogy ez most egy sablon duma volt. Na de hogy miről hazudtam nektek? Az életkoromról. 

Ugyanis, amikor a blogot vezettem, akkor nem voltam több mint 12. Mindenkinek azt mondtam hogy idősebb vagyok, hogy 13 éves vagyok. Nem tudom mit gondoltam akkor, és így leírva nem is hat nagy bűnnek, de nekem azóta mardossa a szívem ez a hazugságom. Hiszen hazudtam a szerkesztés által szerzett barátaimnak, az olvasóinknak, a rendelőinknek, és mindenkinek aki idekeveredett  erre az oldalra. Nagyon sajnálom. Tényleg. Lehet már túl késő, és már ez a bejegyzés azoknak akiknek el szeretném juttatni nem biztos hogy el fog jutni, viszont a személyes üzenetektől kicsit tartok. Mert bevallom hiába próbálom nem magamra venni, a negatív vélemények, a bántó üzenetek sajnos nagyon hatnak a lelkemre. És tudom, hogy most mindenkinek talán kicsit más leszek a szemében. Nem próbálok érveket keresni, hogy mégis miért tettem, egyszerűen csak hazudtam és kész. Bocsánatot kérhetek, de ez még nem azt jelenti hogy ez a dolog egy csapásra el is van felejtve. Habár, kitudja. Örülnék neki, az egyszer biztos, de számítok a bejegyzés következményeire is. (már ha lesz) 

Tiszta vizet a pohárba

Jelenleg 14 éves vagyok, és 8. osztályos általános iskolában. Egyébként lehet hogy az az 1 év hazugság nem tűnik nagynak, és kicsit úgy érzem mintha most ezt nagy dobra verném, de tényleg bűntudatom volt miatta. És ezután is lesz biztos, de talán, esetleg kicsit enyhül.

Rendelőink...sajnálom! 

Mivel a Naya Design egyre ismertebbé vált, a rendeléseink is nőttek. Amiket sajnos sosem vettem komolyan. Örültem ha rendeltek, főleg ha e-mailben. Mert akkor azt éreztem, hogy tényleg tetszik nekik az amit csinálunk, hiszen képesek voltak egy e-mailt írni. De a legnagyobb probléma hogy sosem vettem komolyan. Mindig csak halogattam őket. Csak válaszoltam hogy ' Felírtam a rendelésed, kérlek várj türelemmel.' És ez addig ment, míg vissza nem vonták a rendelést. 12 évesen még nagyon gyerekes voltam, és csak próbáltam érettnek tűnni. (Nem mintha 14 évesen érettebb lennék.)  Drága volt rendelőink, akik valaha idejüket szánták arra hogy írjanak egy e-mailt: nem kérem hogy bocsássatok meg, de szíves elnézésetek kérem emiatt a borzasztó hiba miatt. Így visszagondolva, megkellet volna csinálnom az összeset. Késő bánat, nem?

Végszó

Nem, ne értse félre senki. Ez a blog utolsó bejegyzése, és nem tervezünk visszatérni. Remélem megérti mindenki, de az sem baj ha nem. Még egyszer mindent köszönök, és mindent sajnálok.

a bejegyzést gépelte:
,,Laura K."




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése